|
|
Bauhaus
2000-04-25
Walter Gropius,
lakóház terve 1923-ból |
Forgó Pál szavait idézve: „nem a lakás, a berendezés maga a fontos, hanem az ember, akiért mindez van.”
Mind azt, amit ma modern lakberendezésnek nevezünk mélyen a XIX. század, korábban már említett, stílusirányzataiban gyökerezik. Közvetlen hatást azonban, Ritveld avangárd irányzata, valamint Mondrián absztrakt festészete és Walter Gropiusz Bauhaus tervezőiskolája gyakorolnak rá.
Molnár Frakas vasbetonvázas
villája, 1932-ből |
A bauhaus az I. világháború hatására létrejött gépipari gyártási technológiát használja ki a tömegtermelés céljaira. Mivel ezzel a kapacitással inkább Németország és az Osztrák- Magyar Monarchia ipara rendelkezett, ezért az ipari formatervezésnek és építészetnek ez az irányzata innen indul el világhódító útjára. Az iskola Weimárban alakul, de csakhamar Dessauba költözik, a Gropius által tervezett épületbe.
A spontán alkotóművészeti tevékenységet felváltja egy precíz mérnöki tervezői munka, melynek hatására a forma és funkció, a felhasznált anyagok, valamint a szerkezetek kialakítása, soha nem látott prioritást nyertek az esztétikummal szemben. Kassák Lajos írja: „Az, hogy szép, előttünk nem absztrakt fogalom. Hogy valami szép vagy csúnya azt szigorúan biológiai törvények határozzák meg. Egy tárgy, ami szerkezeténél és anyagánál fogva a legalkalmasabb ahhoz, hogy az ember ráülhessen, az kétségtelenül szép szék.”
Molnár Frakas lakószobájának
belső berendezése |
Ebben a megállapításban biztosan sok az igazság, de nagy veszélyt is rejt magában, hiszen ennek az irányzatnak a tömegtermelésből adódóan alapvető formai adottsága, a tipizálás, mely magában hordozza az unalmas egyhangúságot, az elszürkülés lehetőségét, mely sajnos a II. világháború utáni időszak építészetére és lakberendezésére rányomta bélyegét. Az így elkorcsosult bauhaus irányzatot a szociál realizmus uniformizált formavilága váltja fel, és ez egyben a végét eredményezi.
A művészeti irányzatoknak viszont, ezt az átkát, az úgy nevezett posztmodern oldja az 50-es évek kezdetétől a groteszk, mindent kigúnyoló stílusával.
Walter Gropius mahagóni
ruhásszekrény, rézberakással, 1913-ból |
Bükkfa karszék 1962-ból,
Erich Dieckmann terve alapján |
Acél és fa pihenőszék 1932-ből,
Marcel Breuer terve alapján |
A bauhaus formavilágára az egyszerű geometriai síkok és testek ábrázolása a jellemző. Többnyire a gyáripar által előállított alapanyagokat használja fel, mert ezek nagy mennyiségben állnak rendelkezésre a szériagyártási törekvéseihez.
Színvilága visszafogott, inkább szürke, mint sem kirívó. Sok fémet használ, főleg acélcsöveket, de ezek felületét csillogó krómozással vonja be. Talán a piros és fekete színek súlyozott használatával próbálja, a néha már puritánnak mondható szögletes és sarkos megoldásait kirántani az egyhangúság csapdájából.
Acélcsővázas bőr karosszék,
Marcel Breuer terve alapján
1925-ből (Wassily) |
Később maga Gropius is elhagyja a csoportot, tiltakozva ezzel a forma és esztétika oly mérvű gyártástechnológiai alárendeltetésének, mely az 50-es évekre létrehozza a már említett szociál realista irányvonalat világszerte.
Maga Breuer Marcel (a bauhaus magyar származású tanítványa, majd tanára) is változtat formai nézetein, amikor később az Amerikai Egyesült Államokba emigrál.
A XX. század stíluspróbálkozásainak útkeresése rendkívül sokirányú, de a legjobban sikerült és máig is leginkább ható iskolának a bauhaust tekinthetjük mind közül. Egyes alkotásai még ma is modernek, újszerűek, sőt a jelen kor iparművészei és tervezői is szívesen alkalmazzák stílusjegyeit és formavilágát, saját elképzeléseikben.
Acélvázas bőr szék 1929-ből, Ludwig Mies van der Rohe terve alapján (Barcelona) |
Acélcsővázas nádazott szék Ludwig Mies van der Rohe terve alapján, 1927-ből |
Acélcsővázas pihenőszék 1928-ból, Le Corbusier és Charlotte Perriand terve alapján |
Horváth Tamás
horvath.t@lakberendezes.hu
|
|
