|
Az otthon - III. rész
2005-12-12 
A múltszázad első harmadában ismét sűrű emlegetés tárgyai lettek a Lajosok karosszékei. Az 1910-es, 20-as évek nem egy olyan meggazdagodott embert mutathat fel, aki a Louis-kat, XIV. XV. és XVI. Lajos francia királyt előbb ismerte meg a bútoriparban, semmint a történelemből. Az udvar, kastély és szalon finomult élete valóban a királyok korában emelkedett magas fokra.
Nem volt ez a szociális vívmányok kora, de a fényűzés, amely a bútoriparra kihatott, egyik oka volt a nagy francia forradalomnak. Az elkövetkezett kiegyenlítődés egyfelől konzerválta a-Lajosok pompás bútőrformáit; melyeknek megtartotta gobelines párnázatait, másfelől silány imitációkkal rakta tele a polgári otthonokat.
Hálószoba empire-stílusban,
az Erdődy grófok galgóci
kastélyában |
Nagy szalon a keszthelyi
Festetich kastélyban |
A bútor tömegipar tárgya lett, amely a régi monumentális pompából csak a csillogást s a megtévesztő formát tartotta meg. Ízlés és pénz kellett ahhoz; hogy valaki ellen tudjon állni e korcs tömegbútor beözönlésének.
Vidéki kastélyaink, és egyes budapesti főúri otthonok meg tudták ezt cselekedni, sőt helyet tudtak adni a franciától külön utakon járó angol bútoriparnak is, amely a XIX. század második felében hódító útjára indult polgári otthonaink felé.
A nagy átalakulás az empire-kór, az utolsó történelmi stílus után kezdődött. A napóleoni háborúk után kijózanodó kor nem vágyott külső csillogás után. Faragványok, drága szövetek helyett egyszerűség és kényelem kellett annak a kornak, amelyet biedermeier-kornak nevezett el az utókor. És itt jutott fokozott szerep a párnázásnak is. Kárpitosaink annyira nekibátorodtak, hogy a bútor favázát egyszerűen eltüntették.
Galgóci Erdődy-kastély
könyvtára, empír berendezéssel |
Galgóci Erdődy-kastély
kis szalonja |
Az illusztrációban közölt interieurökben láthatók jó példái az 1860-1890-es évek kárpitos bútoriparának, melyek között látunk kereveteket, körpamlagot, amilyeneket éppen csak az a kor ismert, valamint mai szeműnknek már ósdi tekintetű karosszékeket, amelyekben azonban a könnyű angol bőrbútor közvetlen elődjére ismernünk.
E főúri otthonok azért is érdekesek, mert a középkori kastély és a modern lakás közti átmenetet mutatják be. Van bennük valami közös. Mégpedig ami a monumentalitásából, levegősségéből valamint a kényelem hajhászásából s zsúfoltságra való hajlamosságából fakad.
Mindezektől mentes az eszterházi kastélynak egy rokokó hálószobája, amely telítve van művészi pompával anélkül, hogy szemünket fárasztaná. Sőt még azt is el kell ismernünk, hogy a berendezés kényelmes. Az ilyen ágy kicsúcsosodása az ágy művészetnek. Ilyen mennyezetes ágyat csak mai korunk mer elvetni.
Galgóci Erdődy-kastély
empír ebédlője |
Empire-stílusú
fejedelmi ágy |
Hiába van porszívónk, a por és társai ellen nem győzünk eleget védekezni, amellett még levegőbolondok is vagyunk. A régi előkelők azonban nem engedték el a fedeles, mennyezetes, kárpitos szuperlátos ágyakat, ahogy mindenfelé akkor nevezték. Szuperlát alatt függöny volt értendő.
Így volt ez olvasható Koháry István egy díszes velencei tükrén, amelyet függöny takart:
„Rántsd ez superlátot
Nézd, kit szemed lát ott
Ékes, deli szép-e,
Avagy szája tátott?”
Gyönyörű hálószobái vannak Erdődy Ferenc gróf galgóci kastélyának. Ezek közül bemutatunk egy empire hálószobát, baldachinos ággyal.
Biedermeier-stílusú szoba |
Angol ebédlőszoba |
A stílusos bútoron kívül egy gyönyörű gobelin a főékessége ennek a szobának, amelyen nyoma sincs a zsúfoltságnak, és mégis tele van művészettel. Főúri paloták mutatják azt is, hogy egy kastélyban, mely régi múltján kívül magán hordja a modern átrendező kezének nyomát, mily egyszerű eszközökkel tudnak monumentális hatást elérni.
Egy hosszú kanapé, ugyebár, unott rekvizituma lehet egy váróteremnek; ám milyen jó hatást ért el vele a lakberendező egy hosszú kastélyfolyosón, mikor az ősök kétszer tizenkettős csoportosított képe alá helyezte el.
A fegyverteremben ugyancsak egy ormótlan nagy téglányalakú kanapét találunk a szoba közepén. Egymagában bizony dísztelen darab, ám kitűnően érvényesülni engedi a ráterített finom perzsaszőnyeget, és lehetővé teszi, hogy úgy üljünk rá, hogy e nagy, levegős, szépen elrendezett terem minden részletében minden oldalról gyönyörködjünk.
Egy szoba elrendezése egyébként mindenkor térkitöltési probléma, amikor is ügyelnünk kell arra, hogy a bútorok összezsúfolásával ne szorítsuk ki a levegőt sem fizikai - de éppoly kevéssé, művészi értelemben sem.
Női társalgó, holland
iparművészeti alkotás |
Francia ízlés a
modern otthonban |
Ezt a levegősséget tapasztaljuk a galgóci kastély több szobájában is, többek közt különösen egy XVI. Lajos-stílusú úri szobában. A németek használják a Raumkunst (térművészet) szót. Igen találó elnevezés, amely arra mutat, hogy mindenekfelett való feladatunk az, hogy a tér megmaradjon. A főúri kastélyok berendezői és urai ösztönszerűen érezték ezt, az is lehet, hogy - amint egyszer már mutattunk - a térszeretet még a régi lovagtermek emlékeként öröklődött nemzedékről nemzedékre.
Bemutatunk például egy hosszú termet a keszthelyi Festetics-kastélyból, melynek képdísze vajmi gyér, ezzel szemben nagy rész jut a faborításnak, amely a falhoz simulván nem rontja meg a téresség érzését, viszont az üresség érzését elveszi.
Rendkívül egyéni volt Batthyány Gézáné grófné budapesti belépőszalonja, mely szintén kizárólag bútordíszével kívánt hatni s a képdíszt teljesen mellőzte. Hagyjuk abba a főúri interieurök tárgyalását, hová az otthonnal szervesen összefüggő bútorkérdések vezettek, Az olvasó azt is kérdezhetné, miért foglalkoztunk ily részletesen éppen főúri berendezkedéssel, amikor elsősorban a polgári otthon problémája érdekel bennünket?
Reggeliző sarok egy berlini
lakásban |
Egyszobás garzonlakás,
beépített ággyal,
elfüggönyözhető mosdófülkével |
Válaszul arra az előző tételre utalok, hogy az otthon lelkiekből és anyagiakból alakul össze Anyagiak alatt értjük fizikai otthonunknak - házunknak, lakásunknak, szobáinknak összességét. Hogy házunkat miképpen építsük, lakásunkat, miképpen rendezzük be, ezt végeredményben az emberiség művelődéstörténelméből, különösképpen a művészetek, történetéből s az azokra vonatkozó modern technikai tudományból tanuljuk meg.
Amikor otthont akarunk alapítani - ezúttal külsőleg formálni - ekkor mindenekelőtt lelkünket, kérdezzük meg: mire is van szükségünk? Ha ez megtörtént, szorgalmasan körülnézünk, hogyan oldották meg elődeink azokat a problémákat, amelyek bennünket érdekelnek.
Hiszen hosszú idő telt el, amíg az emberiség abszolút szegény nomád sátorlakókból, avagy földhöz ragadt primitív földművesből, mai anyagi jólétére felvergődött, s a műveltség és az ezzel rendszerint karöltve járó jólét lassan eljutott az élen állókról át az alattuk következőkre.
A kultúra fejlődése ma már áthidalta az ellentéteket. Szent István idejében még faházakban lakott a magyar és IV. Béla budai palotája méreteiben alig haladta meg egy mai becsületes polgári családi házát. Azonban hogy napjainkig eljutottunk, az csak úgy volt lehetséges, hogy tanultunk, abból mint cselekedtek, az előttünk lévők; akár korban, akár rangban, akár anyagi eszközökben.
Modern technikai újításokkal
felszerelt konyha a berlini háziasszonyok egyesületének
kiállításán |
Acélcsövekből hajlított
legmodernebb bútorok egy
stuttgarti kiállításon
|
A „Lajosoknak” ma már szintén humorosan hangzó emlegetése is azt jelenti, hogy abból a nagyszabású, iparművészetből és belső építőművészetből, amelyet ezek a túlontúl, hatalmas és fényűző francia királyok létrehoztak, mi is igyekszünk szellemi hasznot húzni. Lehet, hogy éppen itt követünk el botlásokat, mert ami való a királynál, az nem illik a polgárnak.
Az előkelőség és gazdagság szolgai majmolása tehát teljesen elvetendő, ellenben egy a régen, megoldott problématömegben, elrendezési lehetőségekben és motívumgazdagságban meg kell keresnünk azt; amit mi is tudunk használni, amit a magunk egyéniségéhez tudunk alkalmazni.
Az előkelő interieurökből az egyik ember, pl. azt fogja megtanulni, miként kell kevés bútorral ízlésesen berendezni a lakását, míg a másik azt fogja ellesni, miként lehet bútorokat zavaró hatás nélkül összezsúfolni. Közben megtanulhatjuk képek helyes akasztását, egy belső lépcső megfelelő beillesztését a térbe. Szóval tanulnunk ott kell, ahol van valami, nem ott, ahol nincs semmi.
Ezt egyébként nem kell prédikálni. A legtöbb ember úgy is leborul a gazdagság előtt, s azt képzeli, hogy azt kritika nélkül utánoznia kell. Így talán lesz lakása, de nem lesz otthona. Lelkünknek, egyéniségünknek kell munkába állnia, ha otthont akarunk. Mert az otthonnak nem kelléke a nagy méret.
Otthont teremthet magának két mutyizó diák egy bútorozott szobában is, ha ezt egyéniségükhöz megfelelően választják ki, és formáljak át. Ha így tesznek máris nyilvánvaló, hogy megvan a szívük és a fejük az otthonalapításra. Az ilyenek jó tanulók az otthonalapítás iskolájában is. Ezek majd tovább járják ennek az iskolának osztályait, míg eljutnak egy abszolút magas fokig: a maguk lakta házig.
Ez az, amire az angol azt a gyakran idézett mondást mondja: my house is my castle (az én házam: az én váram). Ennek az érzésnek kell az ember.- az embernyi ember - lelkét uralnia már akkor; amikor csak egy szobája van és akkor is, amikor már megvan a maga kis háza. Hogy mi a különb emberi szempontból? Egy hatalmas százszobás várkastély-e, avagy egy kényelmes családi ház; efelett aligha lehet vita.
Feltétlenül a családi ház a különb. A százszobás várkastély lehet gyönyörű történelmi emlék, a családi ház viszont a jelen biztosítéka arra, hogy lakója dolgozni fog érte. Dolgozni fog hasznosan és jó kedéllyel, mert van, ahol a fáradalmait kipihenje. Tehát, van Otthona. Horváth Tamás
horvath.t@lakberendezes.hu
|
