|
Újévi köszöntő
2006-12-31 
Contra festa
Endrődi Sándor 1905.
Az ünnepek zaja becsapkod a szobámba.
Nem tehetek róla: nincs örömöm benne.
Ágyamba nyilallik az utcai lárma
S valami tompa kín sajdul a szívembe.
Borongva nézek a hömpölygő tömegre
S szinte ajkamra tör, hogy oda kiáltsak:
Hazugság, hazugság! Nincs komoly értelme!
Mit akartok? Egymást miért bolondítjátok?
Tovább kavarognak. Minden csupa mámor
S szinte fel az égig riadoz az 'éljen!'-
Bennem meg a harag zivatara lángol.
Vád és keserűség zajlanak sötéten.
Cifrálkodó népség, hivalkodó nemzet,
Áldomások rabja, ünnepek bolondja.
Mikor térsz eszedre? - Az lesz a te veszted,
Hogy sohasem gondolsz a hétköznapokra!
Nincs okod ünnepre! - ha úgy hiszed ám jó!
Képzelgés, öncsalás! - lever, összevérez.
Minden ünnepedben van valami bántó,
Valami kelletlen, erőszakos, érdes.
Hiába csinálod, hazudod magadnak,
Nincs igazság benne s istenáldás rajta.
Koszorúdból sebző tövisek fakadnak,
Mosolyod könnybe fúl, s torkod fojtogatja.
Százszor több okod van mélyen elborulni,
Lázadó bánattól, gyötrelemtől égni.
Ám mit ér a múltak romjaira hullni
S meddő jajgatással a jövőt fecsérelni?
Csendet óhajtanék, mélységes, nagy csendet,
Mely szinte döbbentő, szinte temetői, -
Minő nyári hőben, izzó levegőben
A közelgő vihart szokta megelőzni.
Halálos, nagy csendet. Nem! A halál nem kell!
Zúgja túl a gondot az élet lármája!
Félre a cicomás hazug ünnepekkel,
Álljunk izomedző, köznapi munkába!
Pusztuljon az üres áldatlan parádé
S vele minden, ami hiuság, önérdek!
Legyen egész lelkünk a szegény hazáé,
Kit sebet borítanak s gonosz idők tépnek.
Akarjunk már egyszer s legyen akaratunk
Hatalmas, erős a viharokkal szemben;
Égjen munkalázba minden gondolatunk
S bánatunk gyúljon fel győzelmes tettekben!
Ha majd ez a szent tűz ég minden magyarban,
Minden agy, minden kéz dolgozik serényen,
S a haza ott lángol minden gondolatban,
Ott lüktet igazán minden szívverésben;
Ha ez a viharvert, révedező nemzet
Rálép a jövendők útjára bátran
S nem húz ezerfelé, ahogy eddig tette,
De egy testé lesz a megváltó munkában;
Szántó - vető ember, ha barázdát forgat,
Munkás, ha pörölyét izzadva lecsapja,
Tudós, költő, művész, ha nagyot alkotnak,
Verítékét, fényét mind a haza kapja;
Majd, ha műveltség nem lesz hiú cégér
És a hazafiság nem visel álarcot;
Majd, ha szabadságért, magyar dicsőségér'
Megvívjuk a döntő, diadalmas harcot, -
S büszkén odaállunk - ledöntve a korlát -
A független szabad nemzetek sorába:
Te megtisztult, erős, dicső Magyarország
Akkor ünnepelhetsz isten igazában!
Reményekben, eredményekben és egészségben gazdag 2007. esztendőt kívánunk minden kedves Olvasónknak.
Lakberendezés.hu szerkesztősége és munkatársai. Horváth Tamás
horvath.t@lakberendezes.hu
|
