|
A növények elhelyezése otthonunkban - I. rész
2007-02-01 
A növények igényének és helyes kezelésének ismeretében nézzük meg, miben tartsuk és hová helyezzük őket. A növény egészséges fejlődése és szépérzékűnk ellen egyaránt vétünk, ha kiselejtezett, csorba porcelán vagy lyukas zománcedényben, konzervdobozban neveljük növényeinket.
Leggyakrabban ma is az agyagból készült, jól kiégetett cserepeket használjuk. Minden nagyságú növény részére kiválaszthatjuk a legmegfelelőbbet, mert 30-40 cm közötti átmérőjű cserepek kaphatók.
A hagyományos alakú cserepeken kívül ma már a különböző formájú, agyagból készült tálak is beszerezhetők. Ezekbe a növényeket rendszerint többesével ültetjük, de mindig ügyelve, hogy csak azonos táp - és vízigényűek kerüljenek egy tálba.
A mázas cserepek inkább csak a kevésbé kényes növényeknek (pozsgások, kukoricalevél) felelnek meg, mivel a cserép lyukacsosságának hiánya a talaj átszellőzősét megakadályozza.
A máz nélküli cserépbe ültetett növényt 3-5 centiméterrel szélesebb díszcserépbe kell állítani. Szakboltokban ma már válogathatunk a szebbnél-szebb, ízléses kerámia, mázas agyag, esetleg műanyag díszcserepek között, de arra mindig ügyeljünk, hogy a bútorral és az egyéb lakberendezési tárgyakkal (szőnyeg, párna) színük, formájuk és anyaguk összhangban legyenek.
A díszcserépen alul nincs vízelvezető nyílás; így vigyáznunk kell, hogy abban a felesleges víz ne gyűljön össze, mert a gyökerek - a mocsári származású növények kivételével - tönkremennek.
Az utóbbi időben elterjedt vízkultúrás (földnélküli) növényneveléshez dupla cserép szükséges. A máz nélküli cserépbe tiszta kavics vagy folyami homok közé ültetjük a növényt. Ezt olyan nagyobb mázas edénybe helyezzük, amelynek a pereme a máz nélküli cserepet felfogja, és alatta. 3-4 cm üres hely marad a tápoldat részére. A tápsóból egy liter vízben csapott mokkáskanálnyit feloldunk, majd a külső cserepet kb. feléig, felöntjük vele. Az elpárolgott, s a növény által felvett vizet és tápsó oldatot 2-3 hetenként pótoljuk.
Nagyobb növényeket (leandereket, pálmákat) fából készült kör vagy négyzetes alaprajzú edényekben tartunk.
Az ilyen edények vagy dézsák alul hevederléccel vagy lábakkal készüljenek, hogy a kifolyó víz eltávozhasson (a megálló víz a faanyagot hamar tönkreteszi). A ládát belül kiégetéssel (szenesítéssel) vagy 3%-os rézgálic oldatban történő áztatással, kívül olajfestékkel, lakkal tartósíthatjuk.
Mutatósak a kisebb-nagyobb fűzfa- bádogkosarakban, hosszúkás szakajtókban tartott növények is, ezekbe főleg rövid ideig élő virágos növények (gyöngyvirág, ibolya, ciklámen) valók. A kosarakat előzőleg béleljük ki mohával, vagy ha ez nincs, fólia zacskókkal vagy ilyen terítő darabokkal, esetleg celofán- vagy sztaniolpapírral.
Sétáink alkalmával az erdőben érdekes alakú ágakat, gallyakat is összegyűjthetünk, de akad ilyen a kertben is a tavaszi gyümölcsfametszéskor a lemetszett részek között. Ha ezeket az elágazásainál, hajlatainál vésővel kissé kimélyítjük, növények beültetésére megfelelő helyet kapunk.
Tápdús földbe, esetleg tőzegbe vagy egyéb korhadékanyagba ültetett s mohával borított mélyedésben a páfrányfélék vagy ananász- (Bromélia-) félék tartós, érdekes díszt adnak.
Készíthetünk 30-40 cm hosszú vastagabb ágból vályúszerű virágtartót. Különösen szép a fehér nyírfa (Betula), a fehér nyár (Popidus) szürkés és a platán (Platanus) foltos kérge. Ezekbe közvetlenül is, de akár cserepesen is ültethetünk növényeket.
Összegyűjthetünk fakérget a tűzifáról is. A fa aprításakor leváló kéregrészeket kissé megnedvesítve könnyen alakíthatjuk. Bevonhatunk e kéregdarabokkal cserepet vagy kisebb fadobozt - drót és néhány apró szeg felhasználásával.
A fa mellett meg kell említenünk a követ is. Gyakran látunk lyukacsos szikladarabokat, ( ma akár megvásárolhatók is) ezek sokszor minden beavatkozás nélkül is felhasználhatók, de előfordul, hogy a meglevő mélyedéseket vésővel nagyobbítanunk kell. Főként a szárazságkedvelő pozsgás növények (kaktuszok, kövirózsák, varjúhájfélék) valók ide.
Több hónapig tartó kedves színfoltot ad a kivájt dísztökbe, taplógombába ültetett növény. A dísztököt asztalkán, a gombát tálón helyezzük el. A taplógomba fához tapadó részét egyenesre faragjuk, s egy kis deszkadarabra szögezve függesszük fel.
Meleget és sok párát igénylő növényeknek kedvező körülményeket teremthetünk használaton kívüli akváriumban, sőt nagy, 30-50 literes üvegekben is.
Látjuk, hogy a, régi cserepektől már messzire jutottunk, de a szaporításhoz, a kis növények neveléséhez ezek váltak be legjobban. A már gyökeres „felnőtt” növények tartásánál csaponghat a fantáziánk, de a jó ízlés határán túl ne szárnyaljon.
A díszcserépben álló cserepeknek nem kell alátét, de ezenkívül minden növénynél szükséges, nehogy az öntözés következtében kifolyó víz a bútort, a falat piszkítsa, rongálja. Mutatósak, szépek a kerámiatálak, de megfelelnek a célnak az olcsó műanyag tányérok, tálcák is. Mindenképpen kerüljük az étkezéshez már nem használt csorba tányérok és egyéb szemétre való holmi felhasználását.
A növények elhelyezésénél az esztétikai szempontok mellett a növény igényeit, főleg a fényigényét kell szem előtt tartani. Egy-egy cserépnek akadhat helye alacsonyabb szekrényen, íróasztalon; könyvespolcon stb. Ne zsúfoljuk össze őket, hogy egyedi szépségükben mutatkozhassanak. Győrffy Rozália
|
