|
Divat Pest-Buda egyesülésének korában - III. rész
2007-09-13 
Most, hogy rövid áttekintést kaptunk az 1872-es Budapest nyári divatjáról, vessünk néhány pillantást a lapra: mivel kedveskedett még neves elődünk az Olvasóknak.
A sok apró érdekességből néhány rovatcímet idézünk.
A Ház és tűzhely rovat gyakorlati tanácsokat ad a háziasszonynak. Íme két, találomra kiragadott példa:
„Arany vagy ezüsttel átszőtt selyem szalagok mosása. Marha epét és szappant vízben felolvasztunk, e folyadékból egyik kezünkkel az illető szalagot bekenjük és eközben a másik kézzel esővizet öntünk föléje. Nehogy a szín kárt szenvedjen, a mosás előtt mézes vízzel kell bekennünk.
A mosás után tiszta mézga vízbe mártjuk, két kendő között mángorló fára csavarjuk, kissé megmángoroljuk, a szalagok egyik végére nehezéket kötünk és szárítás végett kifüggesztjük.
A nők ruháit biztosítani a tűz ellen. Ha a keményítőbe egy kanál timsót teszünk, az ebbe mártott ruha mentve lesz a meggyulladástól, ha meggyullad sem ég lánggal.”
A Tárca rovat a napi események krónikáját írta meg, amelyből nem hiányozhattak a „nevezetes” házassági hírek sem.
„Egy 14 éves gymnasiumi suhancz egy 11 éves növendék leánykával megszökött.
Idill. Ha már benne vagyunk a szerelmi idillekben, ne feledjünk ki két érdekes hymen hírt: Benedek Aladár generális költőnk jegyet váltott Aranyos-Maróthon az irodalmilag is igen művelt Büttner Vilma kisasszonnyal. - Kiss Irént pedig, e kedves, művelt hölgyet; a fővárosi köröknek emez ünnepelt szépségét Kaiserheim ezredes jegyzé el Bécsben. Legyen olyan boldog élete, mint a mily ünnepelt volt ifjúsága”.
Nem kételkedünk a jámbor jókívánság őszinteségében. Hozzátartozott ez a korabeli „fentebb stil”- hez és így az is természetes, hogy a megszívlelendő tanácsok külön helyet kaptak a lapban.
A rovatcím költői: Aranykalászok. Szószaporítás helyett - két „kalász”:
„A rend a legszebb női erény, ha azt mérsékelt türelem és nyájasság eredményei, míg ellenben e tulajdonok nélkül könnyen, bár tiszteletre méltó, de terhes tulajdonná fajul.”
Majd így:
„Az ég még akkor is kék marod, ha sötét felhők elvonják tekintetünktől:”
Amikor pedig sokféle - más rovatba nem sorolható hír érkezett a redakcióba, azok a lakonikus tömörségű - Vegyesek - rovatban láttak napvilágot.
„A divat” általunk idézett rovatának két híre más-más szempontból érdekes. Az egyik a kiegyezés előtti Magyarország divatjának magyaros jellegű kísérletéről is hírt ad, a másik pedig egy korabeli szenzációról számol be, amely napjainkban már mosolyogtató - de mégis megható olvasmány.
„Madridból írják, hogy a főv6ros előkelő hölgyei elhatározták, hogy csupán spanyol jelmezt fognak hordani, amilyen a mantilla, a fésű, a rövid szoknya és a sarok nélküli, kivágott cipő. Vajon képesek lesznek-e a spanyol nők arra, hogy magukat a párizsi divat járma alól emancipálják és nem csupán szalma-tűz lesz-e, minő nálunk volt 59 és 60-ban? Edinburghban tíz hölgy elhatározta, hogy minden akadály melleit is, az ottani egyetemen folytatni és bevégezni fogják orvosi tanulmányaikat és ha csak lehetséges, vizsgát tesznek le.
Londonban valamint Edinburghban is nagyon megoszlik a tanárok véleménye a nők felvételére nézve, Edinburghban a múlt hónapban történt a fölvett nők bonctani vizsgája, mégpedig egyszerre a férfi hallgatókkal.
Miss Chapley és Miss Pechet' elsőrendű díjat, Mistris Thom pedig a sebészeti díjat nyerte. Kétségtelen, hogy ez nőre nézve a legnehezebb föladat, a tény azonban világosan bizonyítja mire képesek a nők, ha alkalmat nyújtanak nekik.”
Talán e hírrel sikerült méltó befejezést találnunk. Ami akkor jelentős eseménynek számított - ma természetes. Mi pedig megismertünk egy divatlapot, és magát a divatot amely egyben a korról is tükröt tartott elénk.
Ha ez nekünk most, napjainkban sikerül, akkor nem kell szégyenkeznünk az „elődök” és az „utódok” előtt sem.
A divat, minden esetben elválaszthatatlan része a korától, annak szellemiségétől, de egyben elválaszthatatlan a kor emberének lakáskultúrájától, ízlés- és lelkivilágától.
Ezt igyekeztünk bizonyítani jelen cikkünkkel és Budapest egykori divatlapjának színes képeivel.
Reméljük szórakoztató kirándulást tettünk a múltba. Ezúton mondunk köszönetet Wohl Stephanie-nak és az egykori kollégáknak, a divat közel másfélszáz évvel ezelőtti „idegenvezetőinek”, valamint a cikk írójának: György Andrásnak. Horváth Tamás
horvath.t@lakberendezes.hu
|
