|
|
A burkolatokról álatalában
1999-10-26
 Tágabb értelemben a különböző burkolatok célja, hogy az épületszerkezet védelmét ellássák. A nedvesség elleni szigetelés mellett a burkolatok látják el a hangszigetelés feladatát is, valamint megszüntetik a hőátadást illetve hőelvonást a szerkezet elemei között.
A burkolatok elsődlegesen a padlón jelennek meg. A padló nemcsak képletesen a lakás alapja, praktikus és esztétikai szempontokból is az. Ezen járnak a család tagjai, a vendégek, sőt még a család háziállatai is. Leülünk vagy leheveredünk rá, használjuk, ami néha azzal jár, hogy leejtünk vagy kiöntünk rá valamit. Alatta futnak különböző vezetékek, kábelek, csövek, csatornák. Elvárjuk, hogy a hő- és hangszigetelés mellett jól bírja a használatot, hiszen a padlóburkolat cseréje jelentős költség- és energiaráfordítással jár.
 Mindezek figyelembe vételével kell a megfelelő burkolatot kiválasztani, hiszen helyiségenként más- és más tulajdonságú, kopásállóságú, esztétikai megjelenésű burkolat válhat szükségessé.
Éppilyen fontos szempont, hogy a padló burkolata bútoraink és berendezési tárgyaink kerete is egyúttal. Mivel minden szobában nagy felületet borít, a padló színe és textúrája fontos szerepet játszik a lakberendezési összhatásban. A nagy minták, a mély árnyalatok és az erős határvonalak hatására a szoba a valódinál kisebbnek látszik, az apró minta, a világos színek és az egyszerű, sima felület a tér tágasságát sugallja. A padlóburkolat típusa ugyancsak hozzájárul otthonunk jellegéhez: akár egy-egy stílus tudatos kiegészítőjeként, akár azzal szemben, éppen az ellentéteként alkalmazva.
 A padlóburkolat anyagának kiválasztása gondosságot érdemel. Figyelni kell az aprónak tűnő részletekre is: milyen az illeszkedés a különböző burkolatok illetve a padló és a fal között. Közben nem feledkezhetünk meg az összbenyomásról sem, a szobák vagy a szintek közötti átmenetekről sem.
Lakásainkban illetve a különböző terekben burkolni nem csak a padlót szoktuk, a falakon is különböző burkolatok jelennek meg. Itt természetesen megint nem feledkezhetünk meg se a funkcióról - a helyiség milyen célt szolgál, hányan - hogyan- mire használják -, se az esztétikai szempontokról - a falburkolat adott esetben ugyanúgy kereteként szolgál bútorainknak, mint a padlóburkolat.
Történeti áttekintés
 A legősibb burkolatok egyike a fa. Már a korai ember is deszkaborítással fedte döngölt föld- vagy agyagpadlóját, hogy simább és kényelmesebb felületet, melegebb és barátságosabb lakhelyet érjen el. A faborítások a későbbiek folyamán túlléptek az egyszerű deszka lefektetésénél, egyre szebb és bonyolultabb mintát állítottak össze fából. A faburkolatok szerepe a mai napig sem csökkent.
A terrazzo padlóburkolatot már a rómaiak is használták. Sok emlékünk maradt fenn a római-kori fürdőkről, ahol változatos mintájú mozaikborításokat láthatunk szebbnél-szebb színekben. Házaikban főleg kő- és csempeburkolatokat használtak, amit a meleg éghajlat is indokolt. Ugyanez mondható el az ókori Görögországról is.
A fa, tégla, kő, kerámiák más területeken is az első burkolóanyagok közé tartoztak. Az éghajlati különbségeknek megfelelően más-más országokban más-más anyagokat részesítettek előnyben. Ahol a hideg miatt szükség volt rá, már a korai időkben is valamivel befedték a falakat - de ez egyenlőre drapériát jelentett.
Találkozhatunk azonban kivételekkel is: Portugáliában a szerzetesek már a XVI. sz.-ban ismerték a parafát, celláikat parafával burkolták a megfelelő hőszigetelés elérésére, sőt templomaikat is díszítették a paratölgy kérgével.
 A XVI. és XVII. századi képeket tanulmányozva hű képet kaphatunk a kor szobabelsőiről. Kevés speciális rendeltetésű helyiség volt, ilyen a konyha, a hálószoba és sok házban az írószoba. Ez meghatározza a burkolatot is - a konyhában a padlón leginkább a természetes kő fajtáival találkozunk, míg a többi helyiségben valamilyen faburkolatot vagy égetett eljárással készült lapokat láthatunk. A falakon ekkor még kimondott burkolat nincs, ezt a szerepet a drapériák látták el.
A tapéta a múlt században terjedt el. A kastélyok, paloták selyem, gobelin, bőr vagy más alapú kárpitját tekintjük előképének. A tapéta azonban nem a burkolóanyagok közé tartozik, inkább a festés alternatívájaként, a fal díszítésére szolgál.
A XVIII. századi szobákban már díszes falburkolatokat, chinoiserie díszű borítást láthatunk, a padlón világos és sötét négyzetes formák, más esetben egyéb minták váltakoznak. Továbbra is használatos a padló kerámiacsempével történő borítása.A padló faborítása vagy az egyszerű deszkaborítás, vagy gyönyörű, rombuszmintás illetve egyéb mintát mutató parketta.
A XIX. század lakásaiban már mindaz a burkolat megtalálható, ami ma is általános- fa, kerámia, kô - kivéve természetesen korunk legújabb burkolatait. A padló faborítása sokszor mutat gondosan megtervezett és kivitelezett mintát, az egyszerű deszkaborítás inkább csak az alacsonyabb rendeltetésű helyiségekben található.
A fürdőszoba burkolatoknál régtől népszerű az ütésálló, súrolható és tetszetős fajanszcsempe.
A viktoriánus Angliában nagy népszerűségnek örvendtek a közel-keleti mintákat másoló, mázas csempék. A gyűjteményekben őrizgetett, megmaradt példányok a mai fürdőszobákban felrakva egészen felélénkíthetnek egy különben egyszerű környezetet is.
A különböző műanyag alapú burkolóanyagok csak néhány évtizedes múltra tekinthetnek vissza, ilyen a PVC és a linóleum burkolat. A szőnyegpadló és különféle laminált felületű burkolatok, valamint hőszigetelések szintén az évszázad második felétől kerültek felhasználásra a lakáskultúrában.
Várkonyi Erika
|
|
