|
|
Lakástextíliák
2003-02-17
A szövetek, kárpitok, szőnyegek, csipkék kezdetei
Kárpitszövés álló szövőszéken és a szövés eszközei (Párizs 1751) |
Már az ókorban használtak szőnyegeket, gazdag drapériákat takaróknak, függönyöknek - ajtónyílásokon és a helyiségek elválasztására.
A középkorban kolostori és udvari műhelyek, később céhek, majd manufaktúrák volta a textilkészítés főbb központjai. Az egyes technikák gépesítése az ipari forradalomban kezdődött, majd a XIX. században teljesedett ki, s a textilművesség teljes átalakulásához vezetett.
A szövetek közül művészi szempontból a mintásan szőtt selymek a legértékesebbek. A XIII.-XIV. században az itáliai Lucca, XIV.-XV. században Velence és Firenze volt az európai selyemszövés központja. A barokk, a rokokó selymek hazája Franciaország, s a francia hatásra alakulnak a XVIII. században selyemszövő manufaktúrák Berlinben, Bécsben, Szentpéterváron.
A gyapjúból szőtt bibliai, történelmi, mitológiai jeleneteket, tájakat ábrázoló kárpitoknak (gobelin) kettős funkciójuk volt. Az egyházi és világi épületek belső terének díszítését szolgálták, - és felfogták a vastag kőfalakból áradó hideget. A kárpitos-szövőszékek és a szövésmód az ókori szövőkultúrában gyökerezik. A műfaj legkorábbi európai emlékei azonban német földről a XI.-XII. századból származnak. A gótika és a reneszánsz korszakában Észak-Franciaország városai híresek szövőműhelyéről, a XVI. századtól Brüsszel, a XVII. századtól pedig Párizs manufaktúrái a legismertebbek.
A XV. századtól kezdve a keleti (különösen a perzsa) szőnyegeknek jelentős szerepe volt az európai otthonok díszítésében. Európában a XIX. századig elsősorban csak a manufaktúrákban, sokszor európai megrendelésre készített darabok jutottak el.
Csipkeverők (Metszet Diderot Enciklopédiájából Párizs 1751) |
A hímzés a legegyszerűbb technikai eszközökkel készül. A románkori hímzések udvari műhelyekben kolostorokban készültek, az első céhek a XIV. században a alakultak. Különböző korszakokban magas szintű hímzéskultúrával találkozhatunk Európa majd minden országában.
A varrott és a vert csipke a reneszánsz textilművesség terméke. A XVI. század második felétől sorra jelennek meg csipke-mintakönyvek, s nyomukban Európa szerte alakulnak meg a műhelyek. Velence, Milánó és Genova után a XVII. században a francia és a flandriai (Brüsszel) városok válnak a csipkekészítés fő központjává.
Jellegzetes füles fotel 1710 körül gazdagon hímzett kárpittal |
E különféle technikák egy-egy belső térben nem ilyen elkülönítve jelentek meg. A falakat kárpitok borították, az asztalt szőnyeggel takarták le, a padlót is szőnyeg borította, (a selyemruhákat hímzéssel, csipkével díszítették).
A XVI. században a gazdagok házaiban a fából készült székeken vagy ülőpadokon csupán elmozdítható párnák nyújtottak némi kényelmet. A XVII. század elején jelentek meg a kárpitozott székek és ezután kezdtek el készíteni párnázott ülőgarnitúrákat. Teljesen párnázott, füles székek és pamlagok a század végén tűntek fel.
XIX.sz első fele
(Empire) |
Paszományok,
dísszögek |
Különböző rojtok |
1877-ben lakásbelső - korra jellemző a kárpitok bősége a földön és a falakon |
Ekkor jelentek meg a kiemelhető ülések. A szegélyezések, paszományozások fontos kiegészítői a kárpitozott bútoroknak, de stílusuk időről-időre változott.
A paszományok a kárpitszögek fejét hivatottak elfedni a székeken vagy a pamlagon.
A XVIII. században a székek és díványok behúzására egyaránt használtak bársonyt, damasztot és hímzést. A bútorhuzatoknak igen gazdag mintázatuk volt. E bútorok elterjedése a XIX. század közepétől kezdve eredményezte, hogy a kelmék, a húzatok választéka megnőtt, kiszélesedett.
A ma használatos bútorszöveteknek jó a kopásállósága, alakítható, víztaszító, jól tisztítható és rugalmas. Anyagában, színében, mintájában nagyon sokrétűek. Ismerünk különböző szöveteket - velúr illetve bársony, jacquard, ami nagyon sokszínű lehet - egyik fajtája a brokát szövet. Gobelin, ami rokokó stílusú szövet, sokszínű - virágmintás kombinációk jellemzik. Különböző bőrök, műbőrök, művelúrok ismeretesek. A lakás dísze lehet az ülőgarnitúra, ami lehet kis- és nagy virágmintás, csíkos, egyszínű stb., de mindenképpen nagyon fontos az összhang szempontjából a megfelelő kiválasztása.
A lakástextilek közül a függönyök viszonylag újkeletűek. Elterjedésük összefügg az átlátszó ablaküveg feltalálásával. Ilyenek főúri és polgári lakásokban csak a XVIII. század végén jelennek meg. Ettől számítható a mai értelemben vett függönyök használata, mivel nem tekinthetjük annak az ablaknyílásoknak, lőréseknek vászonnal, gyékénnyel való befedését, - vagy a selyem, a gazdagon húzott bársony és csipkedrapériákat, baldachinokat, amelyeket már különböző korokban belső díszítésre használtak.
 |
 |
 |
Baldachinos ágyak különböző korokból
(érdekességként megemlítem, hogy a színpadot a nézőtől elválasztó „függönyt” a barokk színház valósította meg.) |
A függöny drapériaanyaga is annak színei visszaköszönnek az ágytakarón, valamint más kiegészítőkön a szobában |
A XV.században jelent meg a recc csipke és a velencei néven híressé vált „valódi” csipke, de csak a XVIII-XIX. században kap egyre nagyobb szerepet a lakásokban. Gépi előállítását 1808-ban John Heathosat oldott meg Nottinghamben készített szövőszékével. A jacquard szövőtechnika jelentősen növelte a mintázás jelentőségét.
A mintázat egyszerűsödése, a légiesség fokozása, a színek megjelenítése a legújabb függönyök jellemzője. A függönyipar a fonatolás, csomózás, szövés és kötés módszereit egyaránt felhasználja.
Az ablakok nyújtotta adottságokat kiemelhetjük, eltakarhatjuk és megváltoztathatjuk a függönyözéssel, ami szerves része a lakásnak - mind funkcionális, mind esztétikai szempontból összefügg mindennel.
A meghitt hangulathoz általában hozzátartoznak a fényt lágyan szétszóró, fátyolszerű fényáteresztő függönyök. Ismerünk különféle textúrás, hímzett, nyomott mintás, bordűrös szövött mintás változatokat. Anyaga lehet csipke vagy batiszt. A fényáteresztőket egészítik ki az úgynevezett sötétítőfüggönyök, és drapériák, amelyek anyaga általában szatén, velúr, plüss, selyembrokát és más hasonlóan jóesésű textília. Fontos, hogy a függöny színe, mintázata összhangban legyen a teljes berendezéssel.
A függönyöket sínre vagy rúdra erősítve rögzíthetjük közvetlenül az ablak fölé, a mennyezet alá, a mennyezetre vagy egyszerűen az ablakszárnyra (vitrázs). Dekoratív megoldás, ha a függönysínt úgynevezett hamis-drapériával takarjuk. Ez készülhet a sötétítőfüggöny anyagából különféle szabással, berakással vagy húzott megoldással. Beszeghető sima szaténszalaggal, kerülhet a szélére rojt vagy a még díszesebb paszomány.
Végül, de nem utolsósorban - otthonunk melegségének, csendjének, esztétikus megjelenítésének szint elengedhetetlen kelléke a szőnyeg. Fő feladata, hogy oldja a padlóburkolat ridegségét és tompítsa a hangokat.
A leglényegesebb talán a hangulata, az a meghittség, amit képvisel. Ismerünk kézi illetve gépi szövésű szőnyegeket. Perzsa (torontáli) szőnyegeket, buklé, velúr - faltól-falig vagy darabszőnyegeket.
Kiválasztásánál a berendezés hangulatához és stílusához kell igazodjunk. Fontos, hogy a színe, mintázata legyen összhangban a többi textília színével, tónusával.Fazekas Marietta
Kapcsolódó termék:
Kapcsolódó cikk: Függönyözés
|
|
