|
|
Rattan bútorok
2009-12-05
Napjaink bútoráruházi slágerei a nádpálmából készült különféle fonott ülő- és fekvőalkalmatosságok és a trópusok szállodáiból jól ismert terasz és kertgarnitúrák. Nem miden darabjuk illeszkedik be az európai otthonok ízlésvilágába, de az elvitathatatlan, hogy a mi fűzvesszőnkből font bútorainknál jóval tartósabbak, igaz az áruk is többszöröse azoknak.
Mindemellett, hogy ezek a bútorok erősek és tartósak, használat során koszolódnak, tehát időközönként a tisztításuk - és sérülés esetén a javításuk is - elkerülhetetlen. Mostani cikkünkben e bútorok karbantartásához próbálunk segítséget nyújtani kedves olvasóinknak. Azonban mielőtt rátérnék gyakorlati mondandómra, szeretném megismertetni Önökkel e természetes, nagyszerűen alakítható anyag eredetét.
A nádpálma a kúszó pálmák családjába tartozó egyik lián. Vadon terem a trópusi és egyenlítői erdőkben: Ázsiában, Indonéziában, Fülöp Szigeteken, Manilában, Közép- Afrikában, Dél- Amerikában, Brazíliában. A legnagyobb mennyiség Dél- Kelet- Ázsiából származik. A nádpálmát tövénél vágják el, megszabadítják leveleitől esetenként tüskés hüvelyétől. Három és öt méter közötti darabokra vágják, minőségük szerint, aztán kötegelik.
Így az erdőből kikerülve mossák, szárítják, kiválogatják, kénnel fehérítik, mérik aztán átmérő szerint osztályozzák. Innentől kezdve három kategóriáról beszélhetünk: magáról a nádról, melyből a bútorok váza készül, a rattan hasítékról (lemezről), melyet nádfonásra használnak, és a nád belső puha részéről, amit szövéshez, kosárfonáshoz használnak.
A XVII. században történt, hogy angol és holland tengerészek behoztak Távol- Keletről rotang pálma törzseket (a rattan eredeti, ősi neve), melyek az ottani az esőerdők őshonos liánfajtája. A rokokó idején, mikor a keleti ízlésvilág és annak anyagai és díszítő elemei meghódították a francia udvart és bútorgyártóit, XV. Lajos kézműveseinek támadt, azaz ötletük, hogy e könnyen hajlítható, fonható, szőhető anyagból székeket, fotelokat készítsenek.
Hamarosan ezek a nádpálma bútorok keresett darabok lettek Európa szerte. Francia kézművesek munkáiból, e korból szépszámmal maradtak fent rattanból készült bútorok, melyek a francia múzeumok féltve őrzött darabjai. A második császárság idején (XIX: század vége) jött divatba az u.n. macaronesque (makart) stílus és ekkor már a rattan bútorok a lakáskultúrában aranykorukat élik.
Néhány francia iparos ötletet merített, kínai és Indonéziai kosárfonók munkájából és maguk is rattan szárból, rattan hasítékból és rattan szövetből lakberendezési tárgyakat állítottak elő, sőt később ezek sikerén felbuzdulva, a hagyományos európai bútorgyártás anyagaival kombinálva azokat, szebbnél szebb fotelokat, székeket kezdtek velük díszíteni.
A siker terjedt és csakhamar a szomszédos osztrák ipar is a rattannal, mint alapanyaggal gazdagította bútorgyártási technológiáját. Például az ekkor már világszerte ismert - a Thonett testvérek által tervezett - hajlított vázú, szék remekeik üléslapjait is szívesen fedték be e nádhasíték szövött anyagával. Még napjainkban is találkozhatunk lakásokban ilyen csodálatos székekkel.
Mára talán már nem is létezik olyan bútordivatlap, melynek, ha oldalait felütjük, valamilyen formában, ne találkoznánk a rattannal, mint lakberendezési tárgyaink alapanyagával. A belőle készült bútorok szállodákban, irodákban, nyaralókban és otthonainkban egyaránt megtalálhatók és divatosak.
A rattan bútorok felújítása
Szép állapotban megőrizhetünk egy rattan asztalt vagy fotelt, illetőleg újszerű állapotba hozhatjuk azokat, ha elkoszolódnak vagy megsérülnek. Például felfrissítő felületkezeléssel, újrapácolással vagy patinálással.
A váz tisztítása
A rattan bútorok minőségét, küllemét, nem nehéz megóvni. Sérüléseknek viszonylag jól ellenállnak. Általánosságban elmondható, hogy bútorok élettartamának meghosszabbítása érdekében, a legfőbb teendőnk a tisztántartásuk. Ne várjuk meg, amíg felületük túlzottan bepiszkolódnak. Friss szennyeződések eltávolítása mindig könnyebb, mint az anyagba beívódott foltoké. Amennyiben mégis sérülést fedeznénk fel kedvenc bútordarabunkon, úgy a javítást kezdjük egy alapos portalanítással, majd mosószerrel, kefe segítségével a szennyeződéstől tisztítsuk meg! Ezt követően tiszta vízzel, leöblítjük, és kíméletesen, hajszárító lassú fokozatán, megszárítjuk.
1. Benedvesített műszálas kefe segítségével tisztítsuk meg az asztal külsejét szappannal! A szálak közötti és a nehezebben elérhető részeknél a szennyeződés eltávolítására használhatunk fogkefét. |
2. A mélyebben fekvő részek megtisztítására alkalmazzunk ecetes alkohollal átitatott szivacsot! Ha így sem járunk sikerrel, használjunk műszálas erre a célra kefét! |
A fonat cseréje
Mielőtt elkezdenénk a helyreállítást, győződjünk meg az illesztések állapotáról, minőségéről. Régebbi daraboknál a fonatok helyreállítására, szorosabbá tételére és a szerkezetek megszilárdítására lehet szükség, mert azok olykor meglazulhatnak a nádhasítékok, eltöredezhetnek. Ilyen esetekben a javítás, sürgősé válik, hiszen a szerkezet túlzott meggyengülése a bútor gyors elhasználódását eredményezheti. Szabadítsuk meg először a váz felső részét a töredezett fonattól, majd csúsztassuk a helyére az új szálat, melyet előzőleg 2-3 órán át meleg vízben áztattunk. Minden egyes szakaszon aprólékosan haladjunk, és ne hagyjunk el kijavítatlan részeket!
1. Csípő fogó segítségével a régi fonatról fejtsük le a laza ill. töredezett szálakat. Tisztítsuk meg a vázat, acélból, hogy az új szál fogadására készen álljon.
|
2. Szerezzünk be lapos, hegyes szerszámot. Helyezzük az új szál végét az eredeti furatba vagy résbe, melyet előzőleg újrafúrtunk, illetve egy tű segítségével kitisztítottunk. A rattan szálat alaposan szorítsuk a vázhoz, és tekerjük a nádhasítékot a vázra anélkül, hogy azok egymásra csavarodnának.
|
3. Folytassuk a munkát hosszanti irányban, kívülről befelé haladjunk.
|
4. Szivacs segítségével nedvesítsük be a szálakat az illeszkedésük mentén, hogy a rattan rostjai megőrizzék rugalmasságukat.
|
5. Tekerjük mindig szimplán a szálakat és a meglévő nyílásokat, réseket szabadítsuk ki a szálak alól egy hegyes szerszámmal!
|
6. A fonás befejezéséhez húzzuk át a hegyesre vágott végű rattan szálat a másik oldalra, majd vágjuk rövidre!
|
A szálak pótlása díszes felületen
Olykor előfordulhat, hogy egy dekoratív felületen sérül meg a szál és eltörik. Ebben az esetben egy jóval figyelmesebb munkát kell végeznünk, hiszen a bútor csínjáról, esztétikai megjelenéséről van szó. Ez esetben is kezdjük a munkát azzal, hogy a maradék, töredezett darabokat eltávolítjuk és a hibás részt, új szállal pótoljuk. A pótláshoz használt nádhasítékot és a javítás helyét nedvesítsük be, hogy a lehető legnagyobb rugalmassággal rendelkezzenek! Az új szálat szerszám hiányában egy horgas tű segítségével is helyére tudjuk húzni. Vigyázzunk, hogy az eredeti minta miden esetben megmaradjon.
1. Húzzuk be az új szálat műstoppoló vagy nádhúzó segítségével a helyére! Fűzzük az új szálat a sor alá majd fölé, megőrizve az eredeti mintázatot!
|
2. Befejezéshez csúsztassuk a szál végét az eredeti vessző alá hajlítva.
|
3. Kárpitos kalapács és szög segítségével a javított és felbontott részeket rögzítsük az alapvázhoz!
|
|
Az alapváz illesztéseinek javítása
A régi fotelek nagy valószínűséggel már nem állnak úgy ellen egy felnőtt súlyának, mint az újabbak. Használat során a szögek meglazulhatnak, a rattan váz helyenként betöredezhet. Ha növelni akarjuk e fotelok teherbírását, erősítsük meg a tartószerkezetüket. A javítás első fázisa a régi szálak óvatos eltávolításából áll. Ezután kicseréljük a régi szerkezeti darabot és az új benedvesített rattan szállal, ismét körbetekerjük, mint ahogyan azt első példánk fotóin már bemutattuk.
1. Először minden sérült szálat eltávolítunk. |
2. Miután a sérült részeket kicseréltük, rögzítjük a felfelé álló rattan szálat az elején egy kis szöggel, és azt miután körültekertük a javított részen, a végét is leszögezhetjük az alapváz szerkezetéhez. |
3. A rattan szál végét kárpitos kalapács segítségével, apró szöggel rögzítjük.
|
|
A felület színezetének (pácolásának) egységesítése
A javítási folyamatban az utolsó simítás a színezés. Összehozni a régi patinás és az új részeket komoly feladat és gondos munkát igényel. A színezés eltünteti az új és a régi részek közötti különbségeket és a javítás, így kevésbé fog meglátszani. A világosabb tónus eléréséhez a tea főzete, de a dió zöld héjának ázaléka is megfelelő színezést biztosíthat.
1. A kiválasztott tea levelet, áztassuk be forró vízbe majd az így nyert színezéket (pácot) szűrjük le és tegyük közvetlenül egy pamut rongyba csavart vattalabdára. |
2. Nyomkodjuk a javított részre a textillabdát könnyedén, finoman megszínezve a nyers felületet. |
3. Másik megoldás: Lenolaj és tölgyszínű porpác keveréke, melyhez 2-3 csepp szikkasztót keverünk.
|
4. Ezt a színező elegyet selyem fejű ecsettel vigyük fel a kívánt felületre. A lenolaj táplálja, és egyben csillogóvá teszi a felületet.
|
Szükséges anyagok
Minden anyag és szerszám megtalálható egy nagyobb barkácsboltban. A kárpitos szerszámok 1074 Bp. Rózsa utca 43. szám alatti szakboltban megvásárolhatók. Tisztításhoz: szappan, műszálas kefe, fogkefe, alkoholos ecet szükséges. A fonat cseréjéhez: csípő fogó és egy lapos, hegyes szerszám, tű, rattan szál, szivacs elegendő. Kisebb javításhoz: szög, kárpitos kalapács, műstoppoló tű vagy nádhúzó, esetleg kézi tűzőgép, tűzőkapocs elegendő. Színezés javításához: tealevél, zöld dió héja vagy porpác, kevés lenolaj, szikkasztó, rongy, vatta és puhaszőrű ecset kívánatos.
Természetesen bonyolultabb hibákat szakemberrel javítassunk! Kívánok sikerekben eredményes, kellemes időtöltést!
Ott Éva
|
|
